Kiállítás a Losonc-Kálnó Nemzetközi Kerámia Szimpózium 26. évfolyamának alkotásaiból a Nógrádi Múzeum és Galériában Losoncon

A Losonci Nógrádi Múzeum és Galéria, valamint a hozzá közeli Kálnón működő Žiaromat  kerámiaüzem már évek óta a szlovákiai kortárs kerámiaművészet jelentős csomópontjává vált, hiszen egy Szlovákiában egyedülálló rendezvényt  rendeznek itt évről évre meg. A Losonc – Kálnó Nemzetközi Kerámia Szimpózium idei, 26. évfolyama a Visegrádi négyek országainak jegyében zajlott le.

A szimpózium immár huszonhatodszor nyújtott alkalmat a kerámiaművészeknek a találkozásra, tapasztalatcserére, mesterségbeli tudásuk és alkotóképességük kamatoztatására és sok más élményre. A szimpózium minden anyagi nehézség ellenére töretlenül őrzi kontinuitását, fő szervezői a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria és a Szlovákiai Keramikusok Szövetsége, valamint a tűzálló anyagokat gyártó kálnói Žiaromat üzem. A helyi agyaglelőhelyeknek köszönhetően a környéken a múltban több kerámiaüzem is működött (Tamásiban, Videfalván és Losoncon is), amelyek néhány évfolyam erejéig szintén bekapcsolódtak a szimpóziumba, sajnos azonban a kálnói gyár kivételével mára már részben vagy egészen felszámolták őket.  A kálnói Žiaromat üzem évről évre jelentős támogatója maradt a szimpóziumnak, biztosítja a művészek alkotómunkájához szükséges teret, alapanyagot (samott), s a művek magas hőfokon való kiégetését a helyi nagy kapacitású kemencékben. Hogy miért lehet egy ilyen 3-4 hetes, gyári környezetben zajló, az otthoni kényelmet nélkülöző körülmények között folyó munka mégis fontos egy keramikusnak? Nos, egy szimpóziumnak a közösségben való munka az egyik hozadéka, de a gyári miliő is lehet inspiratív, a legyártott termékeket legtöbb művész nagy előszeretettel komponálja bele művébe, vagy veszi alapul az alkotáshoz, azonkívül a nagyméretű kemencékben nagy méretű alkotásokat is kiégethetnek, amelyek az otthoni kemencékbe nem férnének be. Mindazonáltal a keramikusművész többnyire edzett embertípus, munkája nemcsak szellemi, hanem a szellemit anyagba – agyagba kell vinnie, ami esetünkben kemény fizikai tevékenység. Az agyaggal birkózni kell, miközben kialakul a mű, de sokszor kell emelni, áthelyezni, szárítani, cipelni, égetni,  stb., amíg végül kiállításra kerülhet. Érdekes viszont, hogy az idei évfolyamon (is) női résztvevők voltak. A kerámiaművészettel kapcsolatban is elmondható, hogy a szakmát a nők veszik a kezükbe, férfi keramikus egyre kevesebb van. Ennek persze nyilvánvalóan társadalmi-gazdasági okai lehetnek, a megélhetéssel járó nehézségek (pl. hogy ma már a művészek megélhetését elősegítő megrendelések száma drasztikusan lecsökkent).

A V4-ek országaiból származó négy résztvevő, név szerint Kutak Adrien Szlovákiából, Pannonhalmi Zsuzsa Magyarországról, Ludmila Kováříková  Csehországból és Halina Krawczun Lengyelországból  - a rendelkezésükre álló mintegy 3 hetet maximálisan kihasználták az alkotómunkára. Az idei kiállítás anyaga is igen gazdag, s a szokottnál színesebbnek mondható: az alkotók munkáikon most kevésbé hagyták érvényesülni a samott nyers színét, a legtöbb esetben mázakat, festékeket használtak a plasztikákon, ezenkívül a megszokott és gyárilag adott égetésen kívül más eljárásokat is alkalmaztak, amelyek hatással vannak a színek kialakulására, mint a szarkofágos égetést (kemence a kemencében), vagy a régi japán „raku“-technikát. A szimpóziumon elkészült plasztikák közül több nagyméretű alkotás a Nógrádi Múzeum és Galéria kertjében talált ideiglenesen otthonra, ahol a látogatók kellemes zöld környezetben tekinthetik meg a kiállítás egy részét.

S végül néhány szó az alkotókról és munkáikról. Ludmila Kováříková morvaországi keramikusművész, számos szimpóziumon részt vett már szerte a világban, a Losonc – Kálnó szimpóziumon is már másodszor járt. Plasztikáit geometrikus elemekből építi fel, kedveli a technikai konstrukciókat. Kompozíciói időnként megszemélyesednek, állati és emberi figurákká elevenednek. Itt készült műveit a samotton kívül más anyagokkal, pl. porcelánnal, ill. a gyári környezetben talált fémelemekkel egészítette ki.

Halina Krawczun lengyel keramikusnő Pécsett él, ahol a Zsolnay porcelángyárban dolgozott sikeres formatervezőként. Jelenleg a képzőművészeti középiskola tanára, s ideje egy részét az alkotásnak szenteli. Munkásságának központi témája a természet és a természet jelenségei, motívumai. Sajátos szimbolikával fejezi ki az ember és természet kapcsolatát érintő aktuális üzeneteket. Műveit finoman megmintázott formák és nagy gonddal kialakított felületek jellemzik. Kedveli az áttört, lyukacsos mintázatokat, munkáit mázzal, festéssel, shelyenként üveggel tette még változatosabbá.

Kutak Adrien Ipolyságon él és alkot, szabadfoglalkozású keramikusművész. Szlovákiában több köztéri emlékmű megalkotója. Plasztikái formavilágát természeti, ill. építészeti motívumokból meríti, előszeretettel dolgozza fel különféle tájak és kultúrák jellegzetességeit is. Csúcsos formái felfelé törnek, a nagy samott-tömböket finomabb porcelán-elemekkel egészíti ki. Matt, földes színeit az égetésben szerzett tapasztalatainak köszönheti, saját technikát is kidolgozott, az ún. szarkofágos égetést, amely a színekre van hatással. Kiállított munkái a rá jellegzetes motívumok köré összpontosulnak: nem mindennapi kapuk, épületek, tornyok törnek az ég felé.

Pannonhalmi Zsuzsa Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész, a Watha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány elnöke és a Hódmezővásárhelyi Kerámia Szimpózium fő szervezője. Munkásságában jelentős helyet foglalnak el a szakrális belső építészeti plasztikák, közterületeken elhelyezett szobrok, kutak, reliefek. Alkotásai szimbolikus jellegűek. Színvilágában meghatározó szereppel bír a kék és annak finom árnyalatai, amelyek fokozatosan fedik be a felületet, összeolvadva a kiégetett agyag természetes színével. Hajója a szimpózium résztvevőinek felállásában is szerepet játszó Visegrádi négyek országainak közös sorsát jelképezi.

Németh Bozó Andrea